Weöres Sándor

Szívedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül –
most érzem csak, vaksötétben,
hogy lángerdő vett körül.

Fázom, nincs egy langy lehellet,
minden puszta, pőre, holt.
Most, hogy elfogy a szerelmed,
most tudom csak: mennyi volt.

Hozzószólások

Idezeteim.hu